A bejegyzés címében lévő kérdésre a válaszom: mindenkinek, aki valamilyen módon fényképeket készít. A mai világban pedig szinte nincs is már olyan ember, aki valamilyen módon ne készítene valamivel, valahogyan fényképeket. Legyen az egy egyszerű eldobható fényképezőgép, egy kicsike kompakt vagy bridge gép, egy komolyabb tükörreflexes masina, de akár egy okostelefon vagy épp egy táblagép.

Mindenki fotózik, ilyen vagy olyan formában. A statisztikák azt mutatják, hogy napról-napra egyre többet és többet fényképezünk, ami logikus is, hisz az elmúlt években robbanásszerűen terjedtek el a fotózásra alkalmas eszközök, kütyük. A múlt század végén aki fényképet akart készíteni, annak valamilyen filmes gépre volt szüksége, legyen az egy profiknak szánt nagyformátumú 5x4-es kamera, vagy épp a családi nyaraláshoz használt kis "szappantartó". Az ezredforduló után aztán egyre bővült a választék a digitálisra átálló piacon, és ma már választani sem egyszerű, amikor arról van szó, hogy mivel is készüljön el az adott kép. Természetesen akik még ma is filmre dolgoznak, és utána digitalizálják képeiket, azoknál is ugyanúgy szóba jöhet a Lightroom, tehát nem kifejezettem csak a digitálisan fényképezők a célcsoport.

Vegyünk pár képzeletbeli példát, amik helyt állnának valós helyzetekben is.

Béla, a sportfotós
Béla focimeccseken fényképez egy országos sportmagazinnak. Beáll a nagy teleobjektívével a kapu mögé, és a gólvonal közelében történő eseményeket fotózza. Egy-egy szögletnél vagy kapu elé beívelt szabadrúgásnál nem ritka, hogy ellő 50-100 képet is (olyan komoly sportfotózáshoz használt dSLR gépekkel, amik tudják a 10 fps-t, ez nem egy lehetetlen szám). A kilencven perc alatt nem ritka, hogy 2-3000 fotó is elkészül. Ilyen mennyiséget lehetetlen egyenként megnyitni, és végignézni, hogy melyik megfelelő fotó a publikálásra. Az operációs rendszer képnézegetője is túl lassú, hisz a nagyfelbontású képektől előbb-utóbb igencsak belassul és lehetetlenné válik vele a munka, no meg a jobb képek bejelölése sem megoldott vele.

Emiatt Béla a félidőben felmásolja az addig elkészült képeket kéznél lévő kis laptopjára, gyorsan beimportolja őket Lightroomba, és míg a második félidő tart, addig beteszi, hogy a szoftver renderelje be a standard előnézeti képeket (ezekre a lépésekre kitérünk majd bőven a későbbiekben).

A második félidő után összecuccol, és már útban is van a sajtóközpont felé. Ott előkapja a laptopot, rajta a Lightroomot, és gyorsan végigpörgeti a fotókat, bejelöli azokat, amiket továbbküldene a szerkesztőségbe. Közben a második félidőben készült fotók is a gépre kerülnek, azok renderelésével is végzett már a gép. Pár perc alatt kész is van a válogatás, itt-ott egy kis vágás, gyors szaturáció és kontraszt emelés, egy kis clarity, és már mehet is az export. A képeket a közös hálózati meghajtóra felmásolva már ott is van a friss képanyag a szerkesztőknél, akik még aznap este feltöltik az online galériába, majd a másnapi lapszámban Béla egyik legjobban sikerült képe figyel a címlapról: a kapus bravúrosan védett az utolsó percben, így tartotta otthon csapata a három pontot!

(forrás: Google keresés)

Béla munkájánál a legfontosabb a gyorsaság, a Lightroommal pedig nagyon gyorsan el tudja végezni a kellő korrekciókat, és időben le tudja adni a képanyagot minden mérkőzés után a szerkesztőségbe. Ott elégedettek vele, és bőségesen megfizetik Bélát. Béla büszke, hogy a Lightroomot választotta.


Juci, az esküvőfotós
Egy esküvő alatt 1500-2000 fotó készül, legtöbb igen rossz fényviszonyok között. A Lightroom mégis képes csodákat művelni ezekkel a RAW-ban készült fotókkal, hisz a nyers fotóból a Lightroom akár 2-3 stopnyit is képes visszahozni, komolyabb zajosodás nélkül. Ahol túl zajos a kép, ott egy kis Noise Reductiont rá, és már rendben is van.

Pár portrénál szükség van komolyabb retusálásra. Először Lightroomban tünteti el, amit el lehet, majd Edit in Photoshop... a maradék munka a nagytestvérre vár. PS-ben kész a munka, fotó jöhet vissza a Lightroomba, ahol lehet hozzátenni egy kis vignette-et, minimális színkorrekciót, levenni egy picit a clarity-t (hogy az arcok a képen még puhábbak, lágyabbak legyenek) és már kész is van.

A végén a beflaggelt 300 kép mehet is full rezolúcióban jpeg exportra, majd lehet is készíteni a szép DVD-t a boldog ifjú párnak.


Márk, a hipszter
Okostelefonját előkapja a zsebéből, és már fotózza is az aluljáróban fetrengő hajléktalant, aki olyan édesen alszik, mint egy ma született kisbaba (és kamillaillata van). Közben kecsesen megigazítja laza satyeszát, felhúzza kicsit a lecsúszott szűk gatyát.

Hazaérve a teló egyből rácuppan az otthoni wifire, és már tolja is fel a nap folyamán készült új fotókat a Dropboxba. Míg a gépe bekapcsol, már fenn is van az összes kép a felhőben. Lightroom beizzít, Import gomb, s mire a Dropbox mappa előkerül, már ott is ott virítanak a jobbnál jobb képek, amiket ma az utcán és a koszos aluljárókban készített.

Az összes fotóhoz hozzárendel egy presetet, ami fekete-fehérré alakítja át import közben a képeket, jó magas kontraszttal és igen magas clarity-val. Amikor kész az import és a gyors jpeg-render, szinte tökéletes a végeredmény. Itt-ott még módosít kicsit, kivág pár oda nem illő sörösüveget a sarkokból, amott egy földön maradt koszos zsebkendőt gyorsan kiretusál, és már mehetnek is fel a képek Facebookra (persze a Lightroom FB plugint használva). Ott aztán többi hipszter pajtás és 1692 ismerős rögtön rá is cuppan és pár óra alatt össze is jön a napi-muszáj 8-900 lájk, és kb. 200 komment.

Márk boldog, hogy ma is jobbá tette a világot, és ebben a Lightroom is nagy segítségére volt: hamar kész lett a fotókkal, így több ideje marad, hogy a Flipboard-on öltözködésről szóló divatlapokat olvasgasson.


Olga néni és a kutyája
Élni sem tudna a kis Maxika nélkül. Így minden mókás pillanatot próbál megörökíteni a gyerekektől karácsonyra kapott kis kompakt géppel. Már túl van azon, hogy hogy kell a kis masinát bekapcsolni, ami ráadásul ilyenkor rögtön le is játszik egy élvezetes kis dallamot. A kutyának sem kell több, az ismerős hangokat hallva rögtön elkezdi produkálni magát, és fel-le ugrál a kanapén, és keresztül-kasul rohangál a házban.

Néhány vakuval készült kép után, amik csodálatosan lekapják a kis Maxikát játszadozás közben, el is határozza, hogy mára ennyi elég lesz, bölcs fejjel belátja: nem kell túlzásokba esni. Meg aztán ő is tudja már mi az a share, megosztani a barátnékkal és a gyerekekkel a jobbnál-jobb kutyás képeket (mindenki szereti a kis Maxikát).

Bekapcsolja a gyerekek otthon maradt asztali számítógépét, ami mellesleg úgy búg, mint egy porszívó, előveszi az USB kábelt, és felmásolja a "mai termést". A gyerekek persze megmutatták neki mely gombokat kell nyomkodni, hogy a Lightroom elinduljon, abba hozza be a képeket, hisz szeret elmatatni kicsit velük (olyan mókás elfoglaltság ez, kit érdekel ma már a horgolás?!)

(forrás: Google keresés; a vicc az, hogy ezt a kutyát is épp Max-nek hívják :)) pedig először megírtam a "történetet", és csak utána kerestem egy fotót hozzá... és ez volt az első, amire ráböktem.)

Először is nyom egy control+A-t (kijelöli az összes behozott képet), és a Develop modulban a színhőmérsékleten változtat: a vakuval készült képek túl hidegek, nem tetszenek neki, javítja hát őket. Picit magasabb értékkel, melegebb színekkel rögtön jobb és otthonosabb minden. Elszöszmötöl még a fotókkal, egyiken egy kis kontrasztot állít, másikra rátesz egy kis színt, hogy Maxika bundája minél természetesebb és élethűbb legyen. Amik elmosódottak, azokra nyom egy X-et és bejelöli Rejected-nek őket. A végén a Lightroomban beállított Flickr! modul segítségével fel is tölti a Maxikáról készült fotókat a zinternebe, és már küldi is az emailt a linkkel a beállított csoportnak: "barátnék és gyerekek". Rá pár percre pedig mindenki örvendezhet Maxika mai produkcióit látva.


Azt hiszem ennyi példa elég is lesz :)
Ha nem ismertetek magatokra egyik karakterben sem (hipszternek lenni nem szégyen), akkor se csüggedjetek: ha fotóztok valamilyen szinten, akkor a Lightroom a ti életeteket is szebbé és varázslatosabbá teheti!