A Lightroom - ahogy az összes friss Adobe program - fut Windowson és Macen is. Mi több, pont ugyanúgy néz ki, pont ugyanúgy működik, pont ugyanazt tudja.
Így aki egyik platformról a másikra vált, minden átszokás nélkül otthon fogja érezni magát a Lightroomban. Szóval ez senkit ne tántorítson vissza attól, hogy Windowsról Macre váltson... :)
A gyorsbillentyűk is szinte egyformák. Ami Windowson Control+valami, az OS X-en Command(⌘)+valami. A funkcióbillentyűk is ugyanúgy működnek: F2 a fájlok átnevezéséhez, F5-től F8-ig az alsó-felső-jobb-bal oldali panelek ki- és becsukásához. (Shift+Tab az összes panelt egyszerre nyitja-csukja).
Tipp: Mac-en hogy a funkció billentyűk önmagukban működjenek, és ne kelljen hozzájuk Fn gombot nyomni, a System Preferences -> Keyboard beállítások között az alább pirossal bekeretezett opció ki kell legyen pipálva.
Így viszont a fényerő-hangerő-lejátszás stb. gombok csak a Fn gomb lenyomásával működnek majd. Valamit valamiért. Megszokás kérdése. Én a kezdetektől fogva így használtam a Mac-em, így szoktam meg, nekem ez a természetes. Főleg, hogy emellett még ForkLiftet is használok, aminél ugyanazok a funkcióbillentyűk, mint anno Windows/Total Commander alatt (F5=copy, F6=move stb.) A ForkLift-re és egy másik Windowsos programra a későbbiekben még kitérünk, lesz néhány tippem.
A blogon amúgy mindkét platformot bemutatom, mindig kitérek majd mind a Windows, mind az OS X alatt használt gyorsbillentyűkre.
Én miről dolgozok, mit használok Lightroomozásra? Egy kis háttérinfó rólam, véleményem a bejegyzés címében feltett kérdésre (Nem sok köze van a Lightroomhoz, szóval nyugodtan átugorható, akit nem érdekel)
Ahogy a fenti screenshotból is látszik, és ahogy már egy előző bejegyzésben említettem, jelenleg Mac-en dolgozom. Igazából nem szeretek és akarok kérkedni vagy dicsekedni az ilyesmivel, és nem akarom, ha bárki az alábbiakat annak venné, vagy ami még rosszabb, ezután ítélne meg: teljesen mindegy, hogy min dolgozik az ember, a lényeg, hogy dolgozzon, alkosson valamit. Ugyanúgy ahogy egy fotógépnél sem a márka a lényeg, hanem az eszköz, a kéz és az elme "meghosszabbítása", amivel a művész alkothat valami újat, valami szépet. Ugyanígy a számítógépeknél sem számít, hogy mit használ az ember, ha van eredménye a munkájának. Sajnos idehaza elég irigyek tudnak lenni az emberek, ha látnak valakit Apple géppel dolgozni, és hajlamosak sznob, buzi, beképzelt, gazdag és hasonló jelzőkkel illetni. Nos, ezekből rám egy sem igaz, ezt magabiztosan ki merem jelenteni :)
Régen én is ugyanúgy Windowst használtam, mint az emberek 99%-a. A kezdetek-kezdetén, még sulis koromban kaptam egy asztali számítógépet, utána Amerikában dolgozva sikerült egy Dell laptopot vennem, utána volt több Sony VAIO laptopom, majd 2012 végén megvettem első Apple gépem, egy első generációs, 15"-es retinás MacBook Prót. Saját megspórolt pénzemből, nem apuci-anyuci pénzéből. Ahogy az előző gépeket is, és azelőtt is minden fotós felszerelésem abból a pénzből vettem, amiért keményen megdolgoztam.
Hogy miért váltottam PC-ről Mac-re? Nekem semmi komoly bajom nem volt a "Vindózzal". Mint olyan, aki gyerekkora óta azt használta, megszoktam és igen mélyen bele tudtam nyúlni, így tudtam hol vannak a korlátai, mire érdemes használni és mire nem. Nekem nem voltak problémáim lefagyásokkal, blue screen of death és hasonlókkal: aki kicsit is ért a Windows lelkivilágához, azt tudja úgy használni a gépét, hogy ne (vagy csak ritkán) fusson bele ilyenekbe. Persze mindezek ellenére másfél-két évente egy fresh install minden további nélkül elkelt rajta, és ami a legnagyobb probléma volt: a memóriakezelése igen gyatra volt (ez szerintem a Windows legnagyobb és legfájóbb problémája, és nem az, hogy van benne Start gomb vagy nincs...). Sokszor értelmetlenül belassult, akadozott. Az akkori Sony VAIO laptopom (egy bivalyerős masina, i7-es processzorral, ám gyengécske videókártyával) nem vitte úgy az 5D Mark II-vel felvett Full HD 1080p videókat, ahogy szerettem volna, a videóvágás kín volt vele.
(forrás: apple.com)
Így gondoltam kipróbálom az Apple-t, régóta szemeztem már velük, érdekesnek tűntek a termékeik. Nincs iPhone-om, eddig soha nem is volt, egy egyszerű, régi, gombos Nokia telefonom van (és igen, évek után még mindig 5-6 napot tart az akksija :P). Viszont volt már egy Apple termékem: az iPad-et a második generáció óta használom, azóta is tökéletesen működik, főleg könyveket (magyar- és világirodalmat) szoktam olvasni rajta az iBooksban. De nem ez késztetett a váltásra, sokkal inkább az, hogy sok profi fotóst, videóst és mindenféle művészt láttam Apple kütyükkel dolgozni, sok jót hallottam ismerősöktől, olvastam az op-rendszer stabilitásáról és használhatóságáról, na és mindehhez persze egy jó adag kíváncsiság is csapódott: milyen is egy jó Apple gép? (Szerintem a retinás MacBookok az első laptopjai az Applenek, amikre érdemes pénzt áldozni - igen, sok pénzt -, a hardver is bőven elég erős, és a kijelző... hát az valami... alább írok róla.)
A váltással maradéktalanul elégedett vagyok, hamar megszoktam. Igaz, a jót könnyű megszokni :) (a későbbiekben lesz még szó néhány szoftverről, melyet egy fotós munkafolyamat során jól jönnek, mind OS X-en, mind Windowson). Ami számomra, mint fotós számára a legfontosabb: a képernyő minősége. Nem túlzás: ég és föld a különbség az általam eddig használt displayek és a MacBookban lévő Retina kijelző között. (aki még nem látott ilyet élőben, el sem tudja képzelni, mekkora a különbség, komolyan!) Ez tényleg nem csak szokásos üres Apple reklámkampány, ez tényleg minőségi cucc! Igazi öröm fotókkal dolgozni, a Lightroom pedig csodálatosan muzsikál rajta, bár nincs benne csak 8GB memória. (videóvágás is csodálatos, gyors, akadozásmentes) A Lightroomot az elsők között optimalizálta az Adobe a nagyfelbontású retina kijelzőkhöz, így minden menü, minden szöveges rész tökéletesen éles, gyönyörűen látható. Mondom, varázslatos élmény dolgozni benne!
Régen, a Windowsos gépeimhez legtöbbször egy külső 21"-es NEC monitort használtam (ajánlom bátran fotósoknak a P221W modellt, nagyon szép, élethű színei vannak, DVI-HDMI kábellel pedig digitális jel jön át belőle, a kép így tűéles, a színek pontosak). Ez a monitor azóta is itt van az asztalomon, de nagyon ritkán dugom rá a Macbookra. (UPDATE: kihasználatlanság miatt úgy döntöttem, hogy eladom.) A retina kijelző után azon annyira életlennek, pixelesnek tűnik minden, hogy nem is jön, hogy használjam. Ebből is látszik mennyire jól eltalálta az Apple ezt a retinás technológiát. Ha másért nem is, emiatt minden fotósnak ajánlom figyelmébe az Apple-t, és a retina kijelzős gépeiket.
Full res screenshot - klikk a képre, hogy teljes nagyságában töltődjön be egy új ablakban (2880 pixel széles, 1.7MB). Ennyire éles rajta minden.
Szóval én így vagyok ezzel az egésszel. Nekem a gép, amin dolgozok, nem presztízskérdés, nem villogni vagy felvágni akarok vele. Egyszerűen csak dolgozni akarok rajta, alkotni akarok vele valamit. PC-n is megtudtam ezt tenni, az adott korlátok között. A MacBook elé viszont sokkal szívesebben ülök le dolgozni, mert (szinte soha) nem ütközök ezekbe a korlátokba, minden akadásmentes, a munka így folyamatos. Este a gépet lecsukom, reggel felnyitom és folytatom, ahol abbahagytam (nincs restart, a sleep működik normálisan). Akinek van igénye a szépre, az értékelni fogja az anyagminőséget, az összeszerelés pazar minőségét (nem recseg, nem ropog). Persze ez sem tökéletes gép, ennek is vannak aprócska hibái, de én eddig sokkal jobban meg vagyok vele elégedve, mint ezelőtt bármely másik PC-vel. Aki megengedheti magának, annak csak ajánlani tudom, hogy minél hamarabb váltson Mac-re, több mint valószínű, hogy soha nem fogja megbánni, és sokkal szívesebben fog leülni a gép elé dolgozni.
U.i.: ezt a sok szöveget is (ami vajmi kevésben kapcsolódik a blog témájához, a Lightroomhoz, mégis, valamiért, itt kívánkozott ki belőlem) baromi élvezetes volt leírni. Mert a billentyűzete is remek, gyorsan és pontosan lehet írni rajta, úgyhogy ez biztos nem gátol majd abban, hogy a blogra a továbbiakban is írjak :)
